Fejléc

Sziasztok! Sajnos új rész még nincs, de remélhetőleg a héten lesz. Viszont lett új fejlécem, amit The Baeuty Of Silence deisgn-nak köszönhetek. Szerintem nagyon jó lett, ha szeretnétek új designt vagy fejlécet készíteni blogotok, csak ajánlani tudom, hogy írjatok neki.:D

VI. Hirtelen indulatok

// Sziasztok. Ne haragudjatok a rész késéséért, de mostanában nem igazán volt időm írni. Elnézésetek kérem, ha ez a rész kevésbé tűnik kidolgozottnak, ígérem igyekezni fogok. Remélem azért fog tetszeni. Jó olvasást! :D //

Másnap reggel fáradtan keltem fel hétkor. Cam olyan mélyen aludt, hogy észre sem vette a hosszan csörgő ébresztőmet. Csendben átöltöztem a shortomba, meg a pólómba és indultam a partra futni. Jót tett a reggeli mozgás, felébredtem tőle. A parton még kevesebben voltak, mint tegnap reggel. Jó volt futni, és zenét hallgatni, közben pedig gondolkodni. Gondolataim még mindig a tegnap estén jártak. Soha nem hittem volna, hogy a híres emberek is lehetnek ilyen közvetlenek, és nem beképzeltek. Azt a tényt eddig elfelejtettem, hogy azon kívül, hogy híresek, emberek is. Nagyon sajnálom, hogy többet már valószínűleg nem fogunk találkozni velük. Fiúk társaságában, meg úgy átlagban olyan emberek társaságában, akiket nem ismerek, feszélyezve érzem magam, de velük olyan felszabadult voltam, mintha már régóta ismernénk egymást. Észre sem vettem, hogy fél órával többet futottam, mint szoktam. Csak az tűnt fel, hogy egyre többen vannak a parton. Volt aki kutyát sétáltatott, volt aki futott, de már egy két napozni vágyót is lehetett látni. Visszaindultam a szállodába. A szobába érve Cam a laptopja felé görnyedve ült az ágyban.
- Bell merre jártál? - nézett rám mikor becsuktam magam mögött az ajtót.
- Neked is jó reggelt. Talán futni?
- Jó na, de sokáig elvoltál.
- Nem néztem az időt, csak jó volt gondolkodni.
- Min elmélkedtél ennyit?
- Úgy mindenről, főleg a tegnap estéről. Nem tudom leírni miket érzek, de az biztos, hogy nagy hátassal voltak rám.
- A végén nagyobb rajongó leszel mint én. - mondta nevetve.
- Nem, ez nem rajongás. Inkább úgy érzem, mintha mar rég ismerném őket. Nem a rajongásról szól amit érzek, mert nem a hírességet látom bennük, hanem a ő magukat, átlagos fiukat, a személyiségüket.
- Elgondolkoztató amit mondasz. Azt hiszem már én is túl léptem a rajongói szinten, kb a beszélgetés óta. De nem gondoltam bele. Így, hogy mondod már világos. Ritka öt ilyen jó fej sráccal összefutni. Kár, hogy már nem fogunk velük találkozni.
- Az biztos- mondtam én is letörve. - Mi lenne, ha reggeli után kiülnénk a partra napozni? –dobtam fel az ötletet- A tervezet programunknak már úgy is annyi. Csak csináljunk amihez kedvünk lesz.
- Ez nagyon jó ötlet, csak nem rád vall a spontanitás.
- Pedig jobb mint a tervezés, erre rájöttem- mondtam nevetve. - De gyere készülődjünk. - Összeszedtem a ruháimat, amit fel akartam venni. Mivel napozni mentünk muszáj volt felvegyem a fürdőruhámat, amit egyébként utálok. Lezuhanyoztam, felvettem a fürdőruhát, rá pedig egy ruhát. Nem sok ruhám van, mivel nem szeretem őket de kivételesen ez az egyik kedvencem: pánt nélküli kék, mell alatt gumizott, onnan pedig fokozatosan szélesedik és lenge, tipikus nyári ruha. Elvettem a polcról egy törölközőt amit vinni akartam magammal, és kimentem a fürdőből.
Mikor kiléptem Cam furán nézett rám.
- Ruhát vettél fel, anélkül, hogy könyörögnöm kellett volna, spontán dolgokat kezdted el preferálni. Ki vagy te és mit tettél a barátnőmmel? - kérdezte komolyan.
- Csak egy ruha, mivel partra megyünk, és napozni akarunk, ezt meg könnyebb levenni.
- Fura vagy. Rajtad tartom a szemem. – próbált komoly maradni, de elnevette magát.
- Jó jó- mondtam én is nevetve- de menj mar készülődni, mert lekéssük a reggelit.
- Hé, nem én futkároztam órákat a parton.
- A reggeli futás igen is hasznos.
- Legyen, na mentem készülődni. - mondta és becsukta maga mögött az ajtót.
Míg elkészült, felnéztem a helyi könyvtár honlapjára. Láttam, hogy még ma is nyitva van este nyolcig. Már csak azt nem tudom, hogy cipeljem Camet is magammal. Ki akartam venni egy jó könyvet, mert most nincs mit olvassak. El sem tudom képzelni mit fogok csinálni majd napozás közben. Mikor Cam kilépet a fürdőből, egyből letámadtam. - Ha az elkövetkező napokban akarsz még a napon sütkérezni velem, akkor ma elmegyünk könyvtárba, másképp én halálra fogom unni magam a parton. Így sem tudom, hogy bírom ki ebédig.
- Na visszatért a régi Bell. - mondta nevetve- Nem hiszem el, hogy könyvtárba akarsz cipelni. Mit fogok én ott addig csinálni?
- Mi lenne, ha olvasnál? Nem olyan nehéz. Csak kinyitod a könyvet, és a betűk, amiket tartalmaz összeolvasod.
- Nagyon vicces. Nem tálaltam még olyan könyvet ami érdekelne.
- Olvass Meg Cabotot, kezdetnek jó lenne neked, mert jól ír, szórakoztató, és leköt.
- Majd meglátom. Na de menjünk le reggelizni.
Beszóltunk Cam szüleinek, majd együtt leindultunk reggelizni. Reggeli után felszaladtunk a táskánkért, majd elindultunk a partra. Cam szülei úgy döntöttek, hogy bemennek a városba. Igaz, hogy nem kis erőfeszítésünkbe került a meggyőzésük, hogy itt hagyhatnak bennünket kettőig egyedül. Ahogy a parthoz értünk, láttuk, hogy egy helyen nagy tömeg csoportosul. Nem tudtuk mi lehet ott, de rengeteg lány izgatottan sugdolózott, és néhány sikolyt is hallottunk.
- Menjünk mi is, nézzük meg mi van ott. -lelkesedett Cam.
- Most komolyan oda akarsz menni, a sok őrjöngő lány közzé?
- Miért ne? Gyere már.
- Jó, álljunk be mi is a többi pi…, vagyis lány mellé lány mellé. - mondtam beletörődve. Megpróbáltuk odapréselni magunkat. Akartunk látni is valamit, így elkezdtünk tolakodni, a lányok persze morogtak, de minket az nem érdekelt. Mikor közelebb értünk, akkor láttam, hogy miért van ez a nagy felhajtás, mondjuk már az elején sejthettem volna.
- Bell, az ott Harry és Liam.
- Látom. Gondolhattam volna, hogy ők. Na mehetünk, láttad amit akartál, nem?
- Ne már. Ha már itt vagyunk, csináljuk azt mint a többiek.
- Neked ez nem lesz nehéz. Tegnap te is így csináltál- mondtam nevetve.
- Jó az tegnap volt, de már nem úgy tekintek rajuk.
- Akkor játsszuk mi is a szerepünket. - mondtam és elkezdtem én is sikongatni, Cam röhögve nézett, majd csatlakozott hozzam. Így mar mindketten sikongattunk, akar a többiek. Láttam Harry és Liam arcán, hogy már kezd elegük lenni. Lassan mi is sorra kerültünk, hogy képet csináljunk velük.
- Úr Isten el sem hiszem, hogy találkozok veletek. Ah mindjárt elájulok- játszottam túl a szerepemet. Harry röhögött az "előadásomon", és még Liam is elmosolygott.
- Sziasztok lányok. Mit csináltok itt? - Kérdezte Harry miközben a kezünkre írta a nevét.
- Nem tudtuk mi ez a nagy sor. Azt hittük osztogatnak valamit, de mint kiderült csak ti vagytok- mondta Cam, válasza engem is meglepett.
- Szóval csak mi, azért tegnap, még te is el voltál ájulva tőlünk. - vágott vissza Harry
- Az tegnap volt, akkor még csak tévéből ismertelek titeket, de így már…- felelt frappánsan Cam.
- De ti mit kerestek itt? És hogy hogy ketten? Azt hittem kerülni akarjatok a feltűnést.
- Ne is kérdezd. Ez az idióta- mutatott Liam Harryra- kitálalta, hogy milyen jó poén lenne feltűnősködni. Azért öten nem szoktunk mászkálni, mert elméletileg nem nagyon akarnánk ilyen tömeggel összefutni, pont hogy elkerüljük az ilyet. De el se tudom képzelni, hol lehet egy kis nyugink, ahol nem találkozhatunk rajongókkal. Szeretjük őket, meg minden, de néha nem lenne rossz kicsit nyugiban lenni.
- Én tudok ilyen helyet. A könyvtár. Oda senki nem jár Bellen kívül, vagyis ezért most nekem is kell menjek.
- Jó ötlet. Ti is ott lesztek?
- Igen, de most megyünk, mert mar sokat időztünk, és a rajongok csúnyán néznek ránk.
- Oké, sziasztok. - Kerestünk egy szabad helyet és kifeküdtünk a partra. Közben hátranéztem és röhögve fordultam Cam-hez.- Ezt nézd-mutattam a fiuk irányába. A látvány magáért beszélt. Harry és Liam próbált elmenekülni a partról. Ebben csak az őket követő lánysereg akadályozta a fiúkat. Azután eltűntek a látóhatárunkból, pár perccel később láttuk a csalódott lányarcokat, ahogy kullogtak vissza, mások sikongva ugráltak. Ők voltak a szerencsésebbek. 
- Szegény fiúk - mondtam nevetve - Azért a rajongók néha figyelembe vehetnék, hogy ők is emberek. - Cam egyetértően bólogatott. Közben három lány telepedett le közel hozzánk. Meghallottam miről beszélgetnek.
- Láttad, ahogy Harry rám mosolygott? Még szemezett is velem. - csacsogta az egyik.
- Rám pedig Liam mosolygott. -folytatta a másik.
- Alice te vak vagy, Liam rám mosolygott - mondta dühösen a harmadik lány. Engem már zavart ez a  a beszélgetés. Nem szoktam beleszólni más dolgába, meg amúgy se vagyok az a bátor típus, de ezt nem hagyhattam szó nélkül.
- Bocsi, hogy beleszólok a beszélgetésbe, nem hallgatóztam, csak hallottam amiről beszéltek, de a srácok mindenkire mosolyogtak, mindenkivel szemeztek, mindenkit egyformán kezeltek.
- Hé, megismerlek titeket, ti voltak azok, akik egy csomót a fiukkal voltatok. Azt hiszitek, hogy ti jobbak vagytok, mert ti többet beszéltetek velük? Biztos fenntartottatok őket és mindennel fárasztottak. És még ti ugattok itt. Hah szánalmasok vagytok - Eddig Cam csendben figyelt, de erre ő is felpattant.
- Na idefigyelj! Mi nem ugatunk, mert nem vagyunk kutyák. Nem tudom ki a szánalmas, mikor azon vitáztok, hogy kire mosolyogtak. Vegyétek már észre, hogy mindenkivel ugyanúgy viselkedtek, velünk is. Mi is csak képet csináltunk és aláírást kaptunk. De azért nem kell vitázni, ilyen hülyeségen, hogy kire hogy néztek. Gondolkozzatok már, és ne kislányként viselkedjetek!

- Ti nevetségesek vagytok. Hogy tekinthetitek Harryt és Liamot átlagosnak. Ők különlegesek és...
- Nem, ők nem különlegesek- vágtam a szavába. - csak tehetségesek, de ettől még nem lesznek különlegesek, úgy látszik nem vagy tisztába a szavak jelentésével. Vegyél egy értelmező szótárt és nőj fel, utána talán rájössz, hogy milyen gyerekes voltál. Sok sikert addig is hozza. - mondtam vigyorogva. Láttam ahogy elvörösödik a feje.
- Hülye beképzelt r.bancok. Azt hiszitek nektek mindent szabad, mert rászálltatok a fiukra, így többet beszélgettek veletek. Kisajátítottátok a srácokat, önző r.bancok vagytok- fújtatott a szószolójuk, a többiek meg bólogattak.
- Mondtam, hogy szerezzetek be egy értelmező szótárat, nem vagytok tisztába a szavak jelentésével, továbbá az alpáriságotok fájó, szókincsetek nulla. Még folytatnám a kielemezgetést, csak nem pocsékolom az időmet feleslegesem. Egyéb megjegyzés?
- Ez felháborító. Lányok gyertek, megyünk. Nem maradunk itt ezekkel- nézett lenézően ránk, majd a többiekkel nagy idegesen elcsörtettek onnan. Mikor már távolodtak Cam kérdőn nézett rám.
- Hát ez mi volt? Te nem szoktál így viselkedni, az a nyugodt típus vagy. Most megleptél. Hé lopod a stílusom. - mondta nevetve.
-Nem tudom mi volt ez, csak felhúztak nagyon. Basszus minek kell így beszéljenek a hús-vér emberekről? Mintha tárgyak lennének, vagy látványosságok.
- Bell nyugi. Eléggé kiakadtál. Mondjuk igazad van, de belegondolva én is ilyen voltam, ezért senkit nem tudok elítélni. Viszont a te viselkedésed tényleg fura.
- Tudod fogalmam sincs mi van velem. Érzem valami megváltozott, csak tudnám mi. – A továbbiakban már nem sokat beszéltünk.Bell sem faggatott tovább, de a pillantásából észrevettem, hogy gondol valamire, de jobbnak láttam nem rákérdezni. Közben én zenét hallgatva voltam elmerülve a gondolataimban. Engem is meglepet a saját viselkedésem. Nem tudom mi üthetett belém. Valamiért az esti találkozás túl sok érzelmet váltott ki belőlem. De miért? Valószínűleg csak az lehet, hogy rosszul érintet a saját előítéletességem, hogy mielőtt megismernék valakit már elítélem. Na jó mondjuk soha nem utáltam őket, vagy ilyesmi, csak egyszerűen azt gondoltam, hogy beképzeltek.
- Bell, hahó, figyelsz rám?- zökkentett ki Cam a gondolataimból.
- Mi? Ja, aha- mondtam zavartan. - Bocs csak elgondolkoztam.
- Már megint?- Igen, meg belemerültem a zenébe. Amúgy hány óra? Nem kellene már induljunk?
- De, és pont azért szólongatlak.
- Akkor induljunk, mert anyukádék mindjárt megérkeznek, és ha nem leszünk ott, még azt hiszik elraboltak minket- mondtam nevetve. Közben el is indultunk. Felmentünk a szobánkba. Még fél óra volt kettőig, addig Cam-mel mindketten kifeküdtünk az ágyra. Nem voltam fáradt, mégis jól esett az ágy puhasága a parti napozás után. Elővettem az iPademet, hogy zenét hallgassak, majd lehunytam a szemeimet.