VIII. Érzelmek

 // Sziasztok. Meg is hoztam a következő részt. Jó lenne pár komment és feliratkozó, és követhettek bloglovinon is. Remélem tetszeni fog a rész. Jó olvasást! :D //

Végül már csak pár cetire voltunk egymástól és akkor egy köhögés hallatszott.

-Csak nem megzavartam valamit? –kérdezte kissé ideges hangon Liam, mire én teljesen elpirultam, és a földet nézve azt kívántam, bárcsak láthatatlan lennék. –Mégis mi a fenét műveltek? Zayn nem felejtkeztél te meg valakiről? Te meg Bell, tudtam én, hogy nem vagy te más, csak ki akarod használni Zayn-t. –nézett rám szemrehányóan.

- Liam állítsd le magad, Bell-t pedig hagyd ki ebből, ő nem tehet semmiről. –mondta védelmezően Zayn.

- Nem tehet semmiről? Áh nem, csak éppen kihasználja a kedvességedet, elszédíti a fejed, majd eléri, hogy szakíts Perrie-vel, azután ő úgyis visszamegy Tampába, te meg maradsz egyedül, összetört szívvel, és mégis mi miatt? Hát egy önző kis pi… , vagyis lány miatt, akinek kedve van szórakozni a nyaralás alatt. –Szavai lefagyasztottak, csak azt vettem észre, ahogy nyolc kérdő szempár néz felénk, mert időközben a kiabálásra a többiek is odajöttek. Nagyon rosszul estek Liam szavai, éreztem, ahogy egy könnycsepp gördül végig az arcomon.

- Liam, most már tényleg fejezd be. Úgy beszélsz, mintha bármiről is tudnál, holott nem. Semmit sem tudsz. – látszott, hogy Zayn is  nagyon dühös. Én még mindig csak ott álltam egy helyben, nem tudtam meg sem szólalni.

- És még véded is. Nem tudom Bell, hogy mivel érted ezt el, de sikerült kifordítanod Zayn-t. Csak nem ez volt a célod, hogy ellenünk fordítsd? Mert lassan ezt is eléred. Én tudtam már mikor megláttalak, hogy ennek nem lesz jó vége. Egy önzetlen lány, aki kedves a sztárokkal, na ez csak valami vicc. Ugyan olyan vagy, mint a többiek. Sőt egy önző, elkényeztetett lány vagy, aki azt hiszi mindent megtehet. – Úgy éreztem magam szavai hatására, mintha pofon csaptak volna. Még mindig némán álltam ott, a polcnak dőlve, könnyeim pedig egyre csak szaporodtak. Mindenki megdöbbenve állt.

- Cam menjünk- szólaltam meg végre nagy nehezen – ne haragudj, ha kellemetlenséget okoztam, többet nem fogtok látni minket, megígérem. –mondtam Liam fele fordulva - És sajnálom. Cam kint megvárlak. – mondtam, majd kirohantam a könyvtárból. Így még soha senki nem beszélt velem. Jó, tettek rám néha megjegyzéseket, de azok soha nem érintettek ennyire rosszul, mint Liam szavai. Elő akartam venni a tükrömet a táskámból, hogy rendbe szedjem, és akkor vettem észre, hogy bent felejtettem, és a mobilom is benne volt, meg mindenem. Már csak abban reménykedtem, hogy Cam utánam hozza. Hallottam, hogy nyílik az ajtó, aminek nagyon örültem, mert így végre elmehetek innen. Meglepetésemre nem Cam jött ki, hanem Louis.

- Ezt bent felejtetted- mutatott a táskámra. –Hé csajszi, mi történt? –kérdezte kedvesen.

- Nem tudom, én tényleg nem akartam semmi rosszat, csak éreztem, ahogy a érzelmeim felkavarodtak, Zayn hatására, és hiába tudtam, hogy ez helytelen, nem tudtam nekik parancsolni- mondtam el egy lélegzetre, majd ismét kicsordult egy könnycseppem. –Csak most így Liam utál, és valószínűleg a többiek is, mert azt hiszik/ hiszitek, hogy el akarom választani Zayn-t a bandától és Perrietől, pedig ez nem igaz. –mondtam könnyek között.

- Hé, cshhhh, ne sírj, gyere ide- ölelt át, aminek hatására, még jobban sírtam. –Nem hisz ilyenek senki, Liammal meg ne foglalkozz, nincsenek jó tapasztalatai, azért ilyen bizalmatlan.

- De te hogy-hogy kijöttél? –emeltem fel válláról a fejem.

- Gondoltam megnézem, mi van veled. A többieket, meg mindjárt úgyis kirakják, mert elég hangosak. Közben Cam is ráeszmélt, hogy mi történt, és hát neki nem igazán van kicsi szája, zeng tőle a könyvtár. - mondta nevetve, mire én is kicsit elmosolyodtam, közben pedig Louis karjaiból is kibontakoztam. Kezdtem megnyugodni.

- Hát igen, Cam már csak ilyen. Komolyan én nagyon sajnálom ezt az egészet. Nem akartam problémát okozni.

- Nincs semmi baj, tényleg –simogatta meg a karom. – Amiket meg Liam mondott, azzal ne törődj, néha nem tudja mit beszél.

- De mi van, ha a többiek is így gondolják?  – kezdtem ismét, de ekkor kinyílt az ajtó.

- Meg ne lássalak itt többet titeket! Ez egy könyvtár! Itt nem lehet hangoskodni! –ordibálta a könyvtáros lány, közben a többiek gyorsan kijöttek az épületből. Mindenki arcán látszott a feszültség.

- Bell induljunk, most! –mondta Cam szigorú hangon, mint egy anya, az engedetlen lányának.

- Nekem is ez minden vágyam, nem kell ordítozz. - válaszoltam neki vissza.

- Ne haragudj, csak ez az idióta felcseszte az agyamat – kijelentésére csúnyán néztem rá. - Bocsánat, felbosszantott. Így jobb?

-  Sokkal.

- Még én csesztem fel a te agyadat? –tört ki Liam – A kis barátnőd mindent tönkre tett, és te még véded, és én vagyok az idióta?

- Igen az vagy- vágta rá Harry és Niall egyszerre.

- Hát szép, elértétek, hogy a banda széthúzzon. Komolyan, most két ilyen lány nektek fontosabb? –kérdezte idegesen Liam.

- Figyelj, nem azt mondtuk, hogy fontosabb, csak igazságtalan vagy, és nem értünk egyet veled –mondta Louis nyugodt hangnemben. Közben Zaynre pillantottam, aki engem nézett. Szemei bocsánatkérően néztek felém, én meg csak bólintottam egyet, jelezve, hogy minden rendben.

- A legjobb lesz, ha mi megyünk. –fogta meg Cam a karom, és húzott is maga után. –Sziasztok. –köszönt idegesen.

- Sziasztok lányok, azért remélem, hogy még látjuk egymást- hallatszott még Niall hangja. Hátra pillantottam, és egy mosolyt küldtem felé, de Liam szigorú pillantására, ez el is tűnt az arcomról. Cam nem szólalt meg egészen addig, amíg a buszmegállóba nem értünk, majd elröhögte magát, mire én kérdőn néztem felé.

- Azért ez vicces, hogy más a fél karját odaadná, hogy szóba állhasson a fiúkkal, én meg már egyből ordibálok velük, vagyis Liammal- mondta még mindig nevetve- Ez a Liam, tényleg egy igazi idióta. – valahogy én nem tudtam nevetni, nekem ez kínos volt. – De komolyan , mi történt? Csókolóztatok Zaynnel?

- Nem, dehogy. Vagyis, akkor érkezett meg Liam, amikor Zayn meg akart csókolni. De jobb, hogy nem tette meg, mert úgy megcsalta volna Perriet velem. Úgyhogy jobb, hogy így alakult- hangomból kihallatszott közben a csalódottság.

- Mondjuk ez igaz, de szép pár lennétek. Amúgy a többiek nagyon aranyosak voltak, védtek téged, meg Zaynt. Zayn nagyon ideges volt. Nem szólalt meg egyszer sem, miután te kimentél a könyvtárból. Amúgy így most mi lesz? Hogy fogsz olvasni? Kitiltottak a könyvtárból. - mondta nevetve.

- Könyvüzlet még van. – Közben megérkezett a busz, mi pedig felszálltunk rá. Cam látta rajtam, hogy magam alatt vagyok, ezért csak átölelt, és hagyta, hogy egyedül maradjak a gondolataimmal és a zenémmel. A buszmegállóból nagyon gyorsan a szállodához értünk. Én felrohantam a szobába, és elmentem tussolni. A víz alatta ismét eszembe jutottak Liam szavai, aminek hatására elkezdtek folyni a könnyeim. Sokáig a zuhany alatt álltam, egész addig, amíg teljesen sikerült megnyugodnom. Megtörölköztem, felvettem a pizsamámat, fogat mostam, felkötöttem a hajam, és kiléptem a szobából. Egyből befeküdtem az ágyba, és zenét hallgattam a lejátszómon. Cam szótlanul elment zuhanyozni. Eszembe jutott, hogy a telefonomon, nem állítottam be az ébresztőt, ezért a táskámhoz mentem, hogy kivegyem. Mikor ránéztem a kijelzőre láttam, hogy kaptam egy videó üzenetet Zayntől. Megnyitottam, és a One thing klippjük akusztikus változata volt benne, a videó alatt pedig pár sor állt, az a rész amit ő énekelt: Something’s gotta give now / 'Cause I’m dying just to make you see / That I need you here with me now / 'Cause you've got that one thing.*

Visszaírtam neki, hogy téved, és nem bennem van meg az-az egy dolog, hanem Perrie-ben, és erre ő is rá fog jönni.. Míg ezt leírtam, és elküldtem, ismét könny jelent meg a szemembe. Cam mikor kilépett a fürdőből, csak kérdőn nézett rám, mire megmutattam neki a videót és az alatta levő szöveget, meg amit válaszoltam rá.

- Nehéz lehetett ezt leírni.

- Ahm, az volt. Miért kell mindig olyan megtetszedjen, aki elérhetetlen? Miért ilyen nehéz minden?- zokogtam most már.

- Bell, majd meglátod, hogy jobb lesz minden. –ölelt át barátnőm, miközben mellém feküdt az ágyba.

- Ez most olyan hihetetlennek hangzik, de remélem igazad lesz. Nem búslakodhatok itt életem végéig.

- Na látod, ez a beszéd. Öhm, el akarok valamit mondani. Nem akarlak holnap itt hagyni egyedül, csak, öhm izé, míg te zuhanyoztál, addig kaptam Niall-től egy üzenetet, hogy holnap nem lenne-e kedvem találkozni vele. Nem írtam rá semmit, mert nem akarlak itt hagyni egyedül.

- Te tiszta bolond vagy. Írj már neki vissza. De honnan van meg a száma?

- Biztos? Akkor írok is- mondta vidáman, majd pötyögtetni kezdte a telefonját. – Hát, míg ott ültünk és beszélgettünk, Niall elkérte, hogy majd mondjak neki pár unalmas helyet általad.

- Tőlem Zayn kérte el, hogy küldjem át neki, a helyeket, mert mondtam, hogy van egy egész listám, de ha már megvolt a tied, az enyém felesleges volt. – elmélkedtem.

- Akarta biztos, hogy meglegyen a számod. Niall azt írta, - olvasta Cam az üzenetét, amit most kapott - hogy tízkor itt vár majd egy taxiban a szálloda előtt. Jaj annyira izgulok.

- Nem kell izgulj, minden rendben lesznek- mondtam mosolyogva. De a szüleid elengednek?

- Öhm, ez lenne a másik gond. Az kellene, hogy együtt menjünk, mert egyedül biztos nem engednének el egy fiúval.

- Jaj Cam, de nem szeretnék hazudni a szüleidnek. De legyen megteszem,mert Nial-be megbízom, de velem gyűlik meg a baja, ha valamit csinál veled- kezdtem fenyegetően, majd elnevettem magam.

- Bell én annyira szeretlek! – ölelt meg erősen. –Köszönöm szépen. Már csak azt kell kitalálni, hogy mit mondjunk anyuéknak, hogy hova megyünk holnap.

- Mászkálni a belvárosba, vásárolgatni, így ellenőrizni sem tudnak, vagyis lebukási esély nulla. Csak majd kell egyeztetni Niall-lel, hogy ne túl későn érjünk vissza.

- Rendben. Mi lenne ha aludnánk- ásított egy nagyot Cam- én már nagyon álmos vagyok.

- Azt látom. Nem aludnál most itt velem?

- Dehogy nem, ez természetes. Amúgy minden rendben? -kérdezte aggodalmasan.

- Aha, fogjuk rá. Majd túl leszek rajta. –mondtam, majd megpróbáltam aludni. Tele volt a fejem a mai nap eseményeivel, így az elalvás nem igazán akart összejönni. Nem tudom mi vezérelt, de úgy éreztem írnom kell Zayn-nek. Üzenetemben ennyi állt: Sajnálom. Pár percre rá, jött egy válasz, hogy: Én is sajnálom, bárcsak hamarabb találkoztunk volna. Ezek szerint ő sem aludt, pedig már éjjeli egy is elmúlt. Ezután ismét lehunytam a szemem, reménykedve, hogy végre elmerülhetek az álmok tengerébe.

* Valaminek történnie kell most már
  Mert meghalok, csak hogy lásd
  Hogy szükségem van rád, itt velem
  Mert benned megvan az az egy dolog (forrás: http://lyricstranslate.com/hu/one-thing-egy-dolog.html)

http://lyricstranslate.com

http://lyricstranslate.com