Bevezető

 // Ebben a leírásban szeretném kicsit bemutatni a szereplőket és életüket. A többi bejegyzés már párbeszédeket is fog tartalmazni. //

Mindenki életében történik változás. Kinél kisebb, kinél nagyobb. Van aki észre sem veszi a változásokat. Viszont van olyan, akinek az élete fenekestül felfordul. Ilyen változást éltünk meg mi is Cam-mel. A mi életünk is gyökeresen  megváltozott. Főleg Cam élete. Vele és velem megtörtént az, miről mindenki csak álmodhat. De egyszer minden álomnak vége szakad. Vagy mégsem?  Kezdjük az elejéről…

Isabell Lawson vagyok, Florida államban élek, Tampában. Egy csodálatos és meseszép város, bár én már teljesen megszoktam. A Jefferson High School-ban tanulok, ahol még rajtam kívül 1881 tanuló jár okosodni. Vagyis én már csak jártam. De fura is ezt kimondani, hogy jártam. De így van. Szeptembertől már a „fogalmam sincs melyik”egyetem  tanulója leszek . Több egyetemre is beadtam a jelentkezésemet: a Stamfordra, az Oxfordra és a Cambridge is. Igen az utóbbi kettő angol egyetem, de itt vannak a legjobb történelem szakok. Igen történész szeretnék lenni esetleg régész. Mindig is érdekelt a történelem. A másik dolog ami még érdekel az az irodalom és az olvasás, de mivel tanár nem akarok lenni és irodalmár sem, ez a szak kilőve. Már csak döntenem kellene, mert mindegyik egyetemről visszajeleztek, hogy felvettek. Igaz, hogy a tandíjat kellene fizetni mindegyikre, de az anyagi helyzetünk egész jó. A szüleimnek nagyon jó munkahelyük van, a hátrány, hogy alig vannak itthon, mivel üzletemberek mindketten, és folyton úton vannak. A munkából kifolyólag is ismerkedtek meg egymással. Sajnos többet találkozom a házvezetőnővel, Sophie-val, mint anyáékkal. Kárpótlásul igaz bármit megkapok, de ez nem pótolja a jelenlétüket. Mivel amúgy is ritkán találkozok velük, ha Angliába lennék, az sem lenne sokkal rosszabb. Egy hónap múlva úgyis elutazok oda, hogy megnézzem az egyetemet és talán be is iratkozok. A Stamford sincs közzel, csak azért Anglia mégis egy másik kontinensen van. Már várom az angliai utat. Ez egy meglepetés is lesz az én legjobb barátnőmnek Camille-nak. Vele 2 éve ismerkedtem meg, egy közösségi oldalon. Hamar kiderült, hogy ugyanabba a gimibe járunk. Találkoztunk személyesen is. Rövid időn belül egy hullámhosszra kerültünk és bevezetett a társasági életbe. Rólam azt kell tudni, hogy elég nehezen bontakozok ki, inkább visszahúzódóbb vagyok, de ha feloldódók ugyanolyan dilis tudok lenni, mint ő. Vagyis vele már teljesen olyan vagyok. Hosszú vörösesbarna a hajszíne, amit nagyon irigyelek tőle. Odavagyok a vörös hajért, az enyém is az, csak festett. Cam átlagmagasságú, vékony testalkatú, nagyon életvidám lány.  Nagy kedvence a One Direction és Justin Bieber. Hát nekem széles a zenei ízlésem, de az ő zenéjüket nem bírom befogadni. Még a One Direction-t talán, de Justint soha. Talán azért is Anglia a kedvence, a One Direction miatt, mivel ott élnek. Camille-ról talán még annyit, hogy szeret csajosan öltözködni, ami annyit takar, hogy szívesen van ruhában, szoknyában, mikor pedig esik akkor cicanadrágban. Az eső erre nem ritka, bár közben meleg is van, mindig. Ami engem illet én jobban kedvelem a lazább megjelenést. Rövidnadrág, póló vagy top és rá esetleg még egy bő ing, amit a csípőmnél vagy mell alatt kötök meg, hozzá pedig nyári csizma, vagy topán, de abból is olyan, aminek magasított szára van. Azért a szoknyát sem vetem meg, néha azt is lehet rajtam látni, meg ruhát is, de ezek ritkább esetek. Nekem középhosszú, váll alatti festett vörös a hajam. Átlag magasságú vagyok, testalkatom nem épp vékony, de azért nem is telt, mondjuk inkább olyan átlagosnak azt is. Szeretek zenét hallgatni, olvasni és a part mentén kocogni reggelente. Vasárnap kivételével minden nap felkelek 7 kor, hogy tudjak kimenni a kocogni, mielőtt még túl nagy meleg lenni. Vasárnap viszont délig is ágyban lustálkodom. Cam sajnos nem lakik túl közzel hozzám, így csak a gimiben találkoztunk főleg. Ilyenkor szünidőben minden héten egyszer csinálunk valami közös programot. Nem tudom mi lesz velünk, a barátságunkkal, most hogy én egyetemre megyek. Azt elfelejtettem említeni, hogy ő még gimis, 2 éve van még a suliból. Ő 17 éves, én 19. Most töltöttem be 2 hete, és azt kértem utazhassam el Angliába feltérképezni az egyetemet személyesen is, a plusz kívánságom pedig az volt, hogy kísérhessen el Camille is. Az angliai út lenne Cam szülinapi ajándéka. Mivel a születésnapja, szeptember 4.-én van, ez előrehozott meglepi lesz.  De ez már nehezebben megvalósítható dolog volt, mivel Cam szülei nem szívesen engednek el egy 17 éves lányt Angliába, egy 19 évessel. Ami érthető is, de a szüleim megnyugtatták őket, hogy nem lesz semmi gond, mivel Sophie, a házvezetőnőnk (aki szinte már családtag), elkísér bennünket. Sophie 30 éves, nagyon kedves megbízható, és művelt is, ezért így már jobban elengedték Cam-et . Sophie Spanyolországból jött Tampába. Az ott elvégzett egyetemével és megszerzett diplomájával nem tudott elhelyezkedni itt Floridába, de férjét ide helyezték át, azt meg nem akarta, hogy egyedül a férje dolgozzon, inkább elvállalta a házvezetőnői munkát. Már 8 éve nálunk volt, egyből egyetem után ide is költöztek. Férje újságíró, nagyon tehetséges, ezért került ide Floridába.

Nagyon aggódok, az új egyetem, új környezet miatt, Cam előtt nem nagyon voltak barátaim. Szívesen elvoltam egyedül is. Az osztálytársaimmal soha nem volt jó a viszonyom, mindig irigykedtek rám, vagyis  a szüleim munkájára és pénzére. Inkább csak levegőnek néztek, ahogyan én is őket. Végig én voltam az osztályban a második legjobb tanuló, ami persze megint nem tetszett nekik. Nem tehettem róla, ha ők lusták voltak tanulni. Én nem voltam az, hát így jártak. De végre vége. Fura kicsit, hogy egy nálam fiatalabb lánnyal találtam meg a közös hangnemet. Nem hasonlítunk egymásra semmilyen téren sem, mégis nagyon jól kijövünk egymással. Cam kicsapongó személyiségű, ez talán még a másik ok, amiért nem akarták elengedi Angliába, de tudják, hogy én mindig visszaráncigálom a helyes útra. Azért annyira nem tért ő le soha arról a bizonyos útról, csak majdnem, amikor elmentünk egy házibuliba és az osztálytársai hatására leitta magát. Ott elég közeli kapcsolatba került egy idősebb sráccal, aki szintén alkohol hatása alatt állt, csak megfogtam a karját és elrángattam onnan, mikor már készültek volna felmenni az egyik szobába. Szerencsére a szülei nem vették észre, hogy erősen ittas állapotban van, mert mondtam, hogy jobb, ha nálam alszik, mivel közelebb van és ne tegyünk meg éjszaka nagy távot. Szüleinek gyanús volt a dolog, de nem jöttek rá semmire. Később Cam hálálkodott nekem és örült, hogy nem engedtem elkövetni valami butaságot. Szerelmes még nem voltam, csak viszonzatlanul, egy osztálytársamba, akivel jóban voltam. Ő volt az egyedüli, aki nem irigykedet, nem nézett levegőnek. Stevenbe hamar belezúgtam, de ez viszonzatlan maradt, csak barátok lettünk. Ezért mondom én azt, hogy igaz barátság fiú és lány között nem létezik, mert az egyik fél mindig többet érez. Miután vége lett a sulinak, már nem is találkoztunk többet, csak mikor elbúcsúzott, mert Franciaországba költözött a szüleivel, és a Sorbone-ra fog járni. Azért barátom volt, bár a leghosszabb kapcsolatom 2 és fél hónapig tartott. Pár buliba néha el-el voltam srácokkal, de komolyabb dolog nem lett belőle. Ezen a téren hasonlítunk Cam-mel, csak ő 17, neki annyira még nem ciki, hogy nem volt komoly kapcsolata. Ő is csak viszonzatlanul volt szerelmes. Bár azért így is elvoltunk, csak jó lett volna, ha van valakink. Az én esetembe, most annyira nem is baj, hogy nincs senkim, mivel úgyis elutazok innen. Hiányozni fog nagyon minden. Félek az ismeretlentől, attól, hogy hogyan fogok boldogulni egyedül, amikor teljesen magamra leszek utalva. De 19 évesen már lehetek elég önálló, muszáj az lennem, és nem szabad aggódnom, valahogy csak kialakulnak a dolgok.