I. Ez nem is olyan rossz, sőt...

Tegnap este későig olvastam, mivel ma vasárnap van, így sokáig aludhatok. Tévedtem. Mély álmomban hallottam valahonnan, hogy szól a Kill The Dj, akkor ez csak Cam lehet. Hány óra van? Töprengtem magamban, miközben előkotorásztam a telefont a párnám alól.

- Igen?- szóltam bele álmosan

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ- hallottam a hatalmas sikítás, amitől kiesett a kezemből a telefonom- Bell, ezt nem hiszed el, képzeld pénteken megyünk Miamiba két hétre nyaralni a szüleimmel, pont akkor mikor a One Direction ott koncertezik. El tudod ezt hinni? Egy helyen leszek velük, ez lesz a legjobb nyaralásom- mondta és hallottam a hangján, hogy nagyon vigyorog,

- Oké Cam, és ezt most pont vasárnap hajnalban kellett közölnöd? Amúgy sem valószínű, hogy találkozol velük, vagy láthatod őket, mert gondolod koncert jegyed az nincs.

- Ó Bell, most muszáj elronts az örömömet? És nem hajnal, hanem 9 óra van. - mondta tetetett sértődöttséggel.

- Vasárnap a 9 óra az igen is, hajnal. Jó na lehetséges, hogy megpillantod őket, és akkor mi van? Ugyan úgy fog minden folytatódni, mint eddig.

- De negatív tudsz lenni, ha a Nickelback jönne, akkor most te sikítoznál, hogy találkozhatsz Chesterrel vagy kivel.

- Chad, Chester a Linkin Park énekese.

- Nem mindegy? Mindkettőnek hasonló a zenéje.

- Igen mindegyik, nagyon jó zenéje van.

- Na azért én ezzel vitatkoznék.

- Hé, ne szóld le őket, nem lehet mindenkinek olyan nyálas zenéje, mint Justin Biebernek- mondtam most már felülve az ágyon.

- Justinnak igazán jó számai vannak.

- Na jó, szerintem inkább ezt hagyjuk abba, mert estig elvitatkozhatnánk ezen, ahhoz nekem meg semmi kedvem. Koncentrálj inkább a pénteki útra, és hogy egy helyen lehetsz Niall-lel . Mennyi időre is mentek?

- Két hétre, de ezt már mondtam, Bell nem figyelsz!- mondta durcás hangon. – Amúgy meg megyünk, mert te is jössz.

- Mi? Komolyan? Ez szuper, bár belegondolva így két hétig kell hallgassam az áradozásodat a One Directionről. Ki fogom én ez bírni?- kérdeztem eltűnődő hangon, majd elnevettem magam.

-  Kibírod, máskor is azt hallod. Amúgy meg szüleim beszéltek szüleiddel, hogy jöhess velünk, ők meg egyből beleegyeztek.

- És én most ezen lepődjek meg? Soha nem féltettek. Mindig is elengedtek bárhova, soha nem kellett könyörögjek.

- Igen és ezért irigyellek is, bezzeg engem nem akarnak engedni szinte soha sehova.

- Örülj neki, legalább tudod, hogy törődnek veled. - mondtam letört hangon.

- Hé Bell, a szüleid törődnek veled, csak épp máshogy mutatják ki.

- Ja, úgy, hogy minden kívánságom teljesítik. Hát kösz nem ez a törődés. Nem kellene semmi ajándék, csak kérdeznék meg tőlem, hogy milyen napom volt, mi érdekel, mit szeretek, mi van velem úgy általánosságban? Ez baromira hiányzik és ezt egy ajándék sem pótolja- mondtam, miközben legördült egy könnycsepp az arcomon.

- Nagyon sajnálom.

- Mindegy, ez van, ezen nem lehet változtatni. Na de beszéljünk Miamiról, ott még nem jártam, utána kell nézzek, hogy milyen látnivalók vannak ott, meg persze a történelmének, a múzeumának.

- És még én vagyok bepörögve- mondta nevetve – Ahányszor megyünk valahova, muszáj neked mindig a múzeumokat látogasd?

- Igen, nagyon sok mindent meg lehet tudni ezáltal a történelméről, meg a…

- Bell, tudod, hogy ez engem untat, nem tudom, téged, hogy tud lázba hozni, pár régiség.

- Ezt te sohasem fogod megérteni- sóhajtottam beletörődötten. - Na de én megyek, és később még beszélünk, mert éhes vagyok.

- Oké,  úgyis nekem is kell menjek, hogy megpróbáljak mindent kideríteni, a One Direction Miamiban való tartózkodásáról.

- Javíthatatlan vagy- mondtam nevetve. – Szia, és később felhívlak.

- Okés. Szia

Ledobtam az éjjeliszekrényre a telefont, és még pár pillanatra visszazuhantam az ágyra, utána még pizsamában lementem a konyhába. Sophie-t találtam a ott, aki már az ebédet készítette. Kettőnk miatt nem szokott már ilyenkor nekifogni az ebédnek, csak most ebéd körül érkeznek anyáék, és addigra minden t rendben akart tudni.

- Jó reggelt Sophie!- köszöntem vidáman neki.

- Jó reggelt neked is- mondta kissé meglepődve- Hát te, hogy hogy ilyen korán?

- Cam felébresztett, hogy elújságolja, pénteken megyünk Miamiba.

- Áh, értem, és emiatt Cam ennyire lelkes?

- Igen, mert a kedvenc fiúbandája ott fog koncertezni, és reméli, hogy láthatja őket.

- Így már értem. De azért te is vidámnak tűnsz. Új hely, új városfelfedezés?

- Természetesen- mondtam vigyorogva- látom már ismersz.

- Nyolc év alatt megismerhettelek elég alaposan- mondta mosolyogva

- Olyan vagy nekem, mintha a nővérem lennél- mondtam én is elmosolyodva.

- Örülök, hogy így gondolod- láttam rajta, hogy kissé elérzékenyült, gyorsan témát is váltott- Mit kérsz reggelire?

- Egy szendvics jó lesz, vagyis kettő.

- Rendben.

- Ha nem gond a szobámban enném meg, mert közben még átböngészném, hogy mit érdemes Miamiból látni.

- Dehogy gond, menj csak nyugodtan.

Miután elkészítette a szendvicset, felmentem a szobámba, majd bekapcsoltam a laptopom.  Be is írtam a keresőben, hogy Miami múzeumjai, és találtam egy jó oldalt, ami minden látnivalót leírt. Legelőször természetesen Miami Beach-et emelte  ki, de az utána levő leírás ledöbbentet. Nem is hittem volna, hogy ennyi látnivaló van ott. Oké titokban reménykedtem benne, de ez csodálatos. Ki is másoltam azt a részt a telefonomba, hogy később könnyebb legyen az útvonaltervezés:  “ Ha szeret várost nézni, akkor South Beach művészeti kerületében 800 lenyűgöző épületet tekinthet meg, illetve az Ocean Drive, nyüzsgő kikapcsolódási lehetőségeiről és út menti kávézóiról ismert. Csillogó felhőkarcolók és a fejlődés szelleme tette Miamit a megye legdinamikusabb városává, karakteres belvárosával, ami egy vibráló üzleti kerület is egyben. Coconut Grove reneszánsz stílusú kastélyairól, népszerű fesztiváljairól és véget nem érő éjszakáiról ismert. Még számos attrakciót kínál, a Miami Metrozoo-t, a Vizcaya Museum and Gardens-t, a Miami Seaquarium-ot és a Parrott Jungle and Gardens-t. A Fairchild Tropical Garden Coral Gables 335 000 m2 -es területén a világ minden tájáról származó trópusi növényeket, múzeumot, konzervatóriumot, esőerdőt csodálhat meg, ezután beülhet egy kávézóba vagy részt vehet egy idegenvezető által kísért túrán.” Azt hiszem nem fogok unatkozni. Ez lenyűgöző, már annyira várom. Mondjuk azt nem tudom, hogy Cam-et hogy fogom magammal ráncigálni. Tovább olvastam még, hogy mik találhatóak, a belvárosban rengeteg  bevásárló utca van, azokat Cam nagyon fogja élvezni. Ahogy görgettem, megakadt a szemem még valamin: “Metro-Dade Cultural Center (West Flagler St. 101) 3 fő része a Dél-Floridai Történeti Múzeum, a Miami Főkönyvtár és a Képzőművészeti Központ.” Történeti múzeum, ez szuper. Igaz, hogy Florida államban élek, de a déli rész látványosságairól nem sok mindent tudok.  Meg történelmi dolgairól sem. Ahogy olvastam, olyan régre nem nyúlik vissza a történelme, de ki tudja mi mindent tudhatok meg a múzeumból. El sem hiszem, hogy eddig ide nem jutottam el. Telefonomba gyorsan csináltam egy útvonalat, beírtam a látnivalókat és, hogy megtudjam, mi milyen távol van egymástól. Annyira belemerültem, hogy észre sem vettem, mikor anyáék megérkeztek, csak azt hallottam, hogy valaki kopog az ajtón, majd anya lépett be.

- Szia, anya-ugrottam a nyakába, amin kissé meglepődött, de megölelt, és magához szorított, de hiányzott már ez- köszönöm, a Miami-s utat Cam-mel és a szüleivel. Huh nem is tudtam, hogy Miami ilyen csodás hely, de ahogy utánanéztem már most imádom, annyi látnivaló van, hogy két hét szerintem elég sem lesz- mondtam lelkesen.

-Örülök neki Isebell (mindig a keresztnevemen szólít), hogy örülsz neki, de ha annyira el akartál menni, szólhattál volna, és elintézem.

- Még én sem tudtam, hogy milyen. Igaz, hogy nincs olyan messze tőlünk, de mindig olyan tipikus napozóvárosnak gondoltam, ezért nem is kerestem rá, hogy milyen érdekességek lehetnek ott- mondtam, még mindig lelkesen, majd eszembe jutott valami, amitől elkomorodtam- Anya, most meddig maradtok itthon?- néztem rá kérdőn.

- Ezt a hetet most itthon töltjük. Úgy döntöttünk apáddal, hogy most ezen a héten veled maradunk kicsit, mert ha megkezdődik az egyetem, akkor alig fogunk találkozni.

- Nem mintha így is olyan sokat láttalak volna titeket- mondtam félhangosan.

- Tessék?- nézett rám anya kérdőn.

- Semmi, csak hangosan gondolkodtam- tudtam, hogy hallotta, amit mondtam, csak nem tudott rá mit válaszolni, nem igazán az az érzelgős típus, na de mindegy, legalább itthon lesznek egy hetet.

A nap többi része is nagyon hamar eltelt, mivel én belemerültem a következő kétheti programom részletes megszervezésébe. Közben felhívtam Cam-et is, aki nem örült minden programnak, de neki úgyis a szüleivel is kell legyen, így a kulturális látnivalókat egyedül fogom megnézni. Annak ellenére, hogy anyáék itthon voltak, sokat nem beszélgettünk, én is a szobámban voltam, ők  is. Vagyis ők a dolgozószobába, mert még itthon is a munkával foglalkoztak. Vasárnap. Igen, ezek a szüleim. Este, gyorsan megvacsoráztam, lezuhanyoztam,  és ágyba bújtam. Most nem olvastam, hanem fejben tovább terveztem  az utazást, amit már annyira vártam.