V. Egy nagyszerű este

// Sziasztok!  Időhiány miatt nem tudtam eddig új fejezetet írni, de végre elkészült. Valószínű, hogy ezentúl, csak hetente egy részt tudok közzétenni. És még szeretném megköszönni barátnőm segítségét, aki megírta végét a mai résznek. Sőt nélküle valószínűleg, még ma sem tudtam volna új bejegyzéssel szolgálni. //

       

Az a fél óra, amíg a busz a megállóba ért, hamar elrepült. Leszálltam a buszról és lassan visszaindultam a szállodába. Felmentem a szobámba, és láttam, hogy Cam még nem ért haza. Elővettem a könyvemet, amiből még 100 oldalnyi volt hátra, és az ágyra feküdve olvasni kezdtem. Nem is vettem észre, hogy mennyi idő telhetett el, de azt láttam, ahogy Cam beront a szobába és egyből az ágyra dobja magát.
- Szia, mi van veled?- néztem rá kérdőn, mert nem tudtam mire vélni a viselkedését.
- Bell te itt? Észre se vettelek. Sőt azt sem néztem meg, hogy az ajtó nyitva van-e, hanem csak természetesen benyitottam- mondta nevetve- Teljesen kifáradtam. Az állatkert hatalmas és meseszép, de körbejárni az egészet baromira fárasztó.
- Bell itt van? - Dugta be a fejét az ajtón Cam anyukája.
- Igen itt vagyok. Minden rendben volt- mondtam mosolyogva.
- Akkor jó. Ha bármire szükségetek lenne, a szobánkba leszünk valószínűleg estig.
- Mrs. Matthews beszélhetnénk négyszemközt? - Cam csak kérdőn nézett rám, de úgy láttam rajta, hogy nincs ereje most ezzel foglalkozni. Én, Cam anyukájával kimentünk a folyosóra, majd halkan, hogy csak ő hallja, belekezdtem a mondandómba. – Ne tessék aggódni, nincs semmi baj, csak azt szeretném kérni, hogy tessék Cam-et elengedni velem este a partra.
- Mit akartok ti este a parton? Miért nem nappal mentek?
- Tulajdonképpen, Cam még nem tud róla, azért szerettem volna előbb önnel beszélni. Az a helyzet, hogy ma a múzeumban összetalálkoztam véletlenül, Cam egyik kedvenc fiúbandájának egyik tagjával. Meglepő módon nagyon jó fej, és rendes, nem az a tipikus sztár, inkább olyan átlagos fiatal. Most itt koncerteztek, de pár nap múlva visszautaznak, Zayn felajánlotta, hogy találkozzunk este, mert elmeséltem, hogy Cam mennyire szereti őket.
- Elég hihetetlenül hangzik ez a találkozó.
- Tudom, számomra is az, de nem valószínű, hogy lesz még alkalmunk velük találkozni, és Cam-nek ez nagyon fontos lenne.
- Rendben, nem bánom, benned megbízom, tudom, hogy te mindig a jót akarod Cam-nek és megbízható is vagy, meg Cam is csak erről az együttesről áradozik folyton. De ne maradjatok sokáig.
- Nem lehetne, hogy legalább egy óráig maradjunk?
- Nem túl sok az?- láttam, hogy elgondolkozik- Legyen. –egyezett végül bele.
- Köszönöm szépen.
- Mondjuk addig még úgy is beszélünk, de azt most elmondom, hogy legyen nálatok telefon, és vigyázzatok magatokra.
- Ez természetes, és még egyszer köszönöm. Jó pihenést. - mondtam vidáman.
- Köszönöm, nektek is- mondta és át is ment a szobájukba. Mikor beléptem az ajtón, Cam kérdőn nézett rám.
- Mit akartál anyumtól?
- Elkéreztetni estére.
- Mi? Minek? Hova megyünk este?
- Esti séta a parton.
- Ó, csak- mondta unottan- Azt hittem valami izgisebb dolog. Miért nem megyünk bulizni?
- Talán mert kiskorú vagy?
- Jó na, de akkor egy esti sétához minek kellett elkéreztetni?
- Hogy a szüleid tudják hol leszünk, nem mehetünk el csak szó nélkül.
- Jó ez igaz. De muszáj nekünk este a partra menni?
- Igen, meglátod jó lesz.
- El tudom képzelni, milyen jó lesz ketten a parton ücsörögni. Tiszta nyugdíjas program.
- Tudod, hogy én odavagyok mindenért ami unalmas.
- Ja, azt tudom. Tényleg milyen volt a múzeum?
- Nagyon jó, sajnálhatod, hogy nem jöttél.
- Biztos sok izgalmas dolgot kihagytam- mondta nevetve.
- Ha tudnád mi mindent- mondtam én is nevetve.
- Most öt óra- állapította meg, miután megnézte a telefonját- Addig aludni fogok, majd kelts fel vacsi előtt.
- Rendben, én addig befejezem a regényt. Jó pihenést- mondtam, de már nem kaptam választ. Viszonylag hamar kiolvastam a könyvet, mikor ránéztem az órára, láttam, hogy még egy óra van a vacsoráig, addig bekapcsoltam a laptopomat és böngészgettem rajta. Fél nyolckor Cam-et is fel akartam ébreszteni, hogy lassan ideje lesz felkelnie.
- Cam ébredj- nem reagált, ezért odamentem hozzá és megráztam kicsit.
- Mi az? Nem akarok felkelni, olyan jó itt. - mondta álmosan, nyöszörgős hangon.
- Nemsokára nyolc óra, kellene készülj.
- Csak még öt perc- mondta és a fejére húzta a takarót.
- Rendben, de nézni fogom, hogy öt perc legyen. - Nagy nehezen sikerült Cam-nek felkelnie, bementünk az anyjáék szobájába, akik épp akkor készültek, hogy lemenjenek. Együtt leindultunk, majd leérve a szálloda ebédlő részére, megvacsoráztunk. Felérve a szobába kiválasztottam, hogy mit veszek fel, (fekete rövidnadrág, türkiz zöld halálfejes pólóval, és egy fekete csizmát) majd bementem a fürdőszobába. Lezuhanyoztam, és átöltöztem. Szememet kicsit erősebben festettem ki, de szigorúan csak szemceruzával. Kilépve a fürdőből Cam furán nézett rám.
- Mi ez a sok fekete rajtad?
- Tudod, hogy szeretem a feketét, csak a meleg miatt kevés alkalmam van rá, hogy hordjam. És a pólóm zöld- mondtam vidáman.
- Igen és minden más fekete.
- Én ezt szeretem.
- És jól is áll, csak nekem sötét. De megyek én is elkészülők. – Míg Cam a fürdőszobába volt, addig kiegyenesítettem a hajamat. Ritkán szoktam, de most ki akartam. Időközben Cam is kijött a fürdőből. Egy bővebb fazonú kék ruha volt rajta, mell alatt egy övvel, hozzá egy szandál és haja kibontva volt.
- Ahhoz képest, hogy csak esti sétára megyünk eléggé kicsíptük magunkat- mondtam nevetve.
- Nekem épp elég volt mára a laza öltözetből, nem bírnék megint rövidnadrágban lenni, már hiányzott a ruha- mondta ő is nevetve.
- Na de induljunk, csak előbb szóljunk be a szüleidnek. – Bementünk még Cam szüleihez, utána pedig a part fele indultunk. A szikláknál már látszott, hogy vannak ott valakik. Én tudtam, hogy kik, de Cam még nem is sejtette.
- Bell, arra vannak emberek is, ne menjünk már arra, úgy látom többen vannak, nem akarok bajba kerülni.
- Nyugi, és gyere utánam- mondtam nyugodtan. Közben láttam, hogy a fiúk elkezdenek mozgolódni, valószínűleg észrevettek minket. Ahogy közeledtünk, már egyre jobban kezdett kirajzolódni az arcuk, és láttam, ahogy Cam kezd lefagyni és dörzsölgeti a szemét.
- Mond, hogy nem hallucinálok, és az ott tényleg a One Direction. De az lehetetlen. Te is látod, vagy csak képzelődök?
- Gyere és meglátod. - mondtam sokat sejtetve és megfogva a kezét már szinte vonszolnom kellett, mert a döbbenettől csak egy helyben állt. Végre odaértünk melléjük. A fiúk mind minket néztek, még nekem is kissé zavarba ejtő volt. És ott volt Zayn is. Mikor meglátott rám mosolygott, amit viszonoztam is.
- Sziasztok- köszönt elsőnek Zayn- Na fiúk akkor bemutatnám a lányokat. A koponyás pólót viselő lány Bell, akivel a múzeumban találkoztam, ő a `nemrajongó`, a másik lány kizárásos alapon pedig gondolom Cam, és ő a rajongó. –mondta nevetve.
- Sziasztok fiúk- köszöntem én is. Kissé zavarban voltam, de magam sem tudtam, hogy miért. – Cam szólalj már meg- néztem rá Camre, aki még mindig csak a fiúkat bámulta.
- Én ezt nem hiszem el. Komolyan ti vagytok? De hogy? És miért? Ááá ezt nem hiszem el.
- Igen mi vagyunk- mondta a szőke, Niall, de közben mindegyik fiú nevetett. - A hogyot és a miértet szerintem csak Zayn tudja, aki mondta, hogy lepjünk meg egy lányt, akinek a barátnőjével a múzeumba találkozott. Na mi már ott röhögtünk, hogy Zayn és a múzeum. Utána elmesélte, ahogy letámadta Bellt, azzal, hogy rajongónak nézte. Elmondhatjuk, hogy Zayn-nek volt a legfurább napja.
- De Bell, miért nem mondtad el? Hogy tudtad titokban tartani?
- Meglepetést akartam neked.
- Hát az sikerült. Köszönöm- mondta és a nyakamba ugrott.
- Zavarunk esetleg?- kérdezte Liam, rajta láttam a leginkább, hogy nincs oda ezért az esti találkozóért.
- Bocsi- kezdte Cam- csak még alig tudom elhinni, hogy találkoztam veletek, sőt beszélgetünk is.
- Üljünk le szerintem, ne ácsorogjunk már itt- dobta fel az ötletet Harry- itt a sziklák mögött legalább nem látszunk.
Leültünk körbe. Mellettem Zayn és Cam ült, Cam mellett pedig Niall. A fények gyéren világították meg a partot, de annyi fény elég is volt.
- Csinálhatok veletek egy közös képet? Ígérem nem teszem fel egy közösségi oldalra sem, csak mégis legyen meg nekem. –mondta Cam, de láttam rajta, hogy zavarban van.
- Persze- mondta Niall.
- Majd én megcsinálom- felálltam és elővetem a telefonomat, majd megcsináltam a képet. Nagyon jól sikerült. Láttam ahogy Cam csak úgy sugárzik a boldogságtól, és a fiúk is mind mosolyognak, kivéve Liam, ő valamivel komolyabb volt. Majd Cam-mel helyett cseréltünk, beálltam a fiúk közzé, Cam pedig megcsinálta a képet. Miután befejeztük ismét leültünk.
- Ne higgyétek, most azt, hogy egy őrült rajongó vagyok, vagyis na most pont az vagyok, vagyis úgy viselkedem- mondta zavartan. - Csak annyira szerettelek volna látni már titeket, és kissé belelkesedtem.
- Kissé?- nézett rá kérdőn Niall, aki ismét mellette ült, majd felnevetett- Na jó mondjuk már ezt megszoktuk. Inkább az a fura, hogy be is vallod. Általában akik elragadtatják magukat észre sem veszik. Meg mondjuk az se nagyon van, hogy rajongónkkal beszélgetünk, az meg pláne nem megszokott, hogy olyannal, aki nem is szereti a zenénket- mondta még mindig nevetve, de a többiek is jól szórakoztak.
- Tényleg ez így nem megszokott- mondta Louis, aki eddig még meg sem szólalt. – Lányok meséljetek magatokról. Még a korotokat sem tudjuk, sőt szinte semmit.
- Azért Zayn tud már pár dolgot- nézett Harry sejtelmesen Zaynre.
- Csak pár dolgot és csak Bellről, Camről nem igazán tudunk semmit. - mondta Zayn.
- Ezen változtatunk. Lányok mesélni. - mondta Niall nevetve.
- Hát mit is mondjak? Tampából jöttünk a szüleimmel nyaralni, és Bell-el, aki a legjobb barátnőm. Én 17 éves vagyok, Bell 19. Nekem még van két évem a suliból, Bell pedig egyetemre készül, de még ő sem tudja hova, vagy Angliába vagy a Stamfordra. Úgy nagyjából ennyi.
- Bell Angliában akarsz továbbtanulni?- kérdezte Louis
- Még nem tudom, az is lehet. Előbb megnézem az ottani egyetemeket és csak utána döntök.
- Mi? Mikor fogsz Angliába utazni? És én miért nem tudtam róla?- Kérdezte Cam kissé idegesen.
- Azért nem szóltam, mert meglepetés lett volna. Születésnapodra. A szüleim sikerült megbeszéljék a szüleiddel, hogy eljöhess velem és Sophie-val Angliába. És miután visszamentünk Tampába utána rá egy hétre indulnánk is.
- Úr Isten, ezt nem hiszem. Bell te vagy a legjobb. Ma már a második meglepetést szerzed nekem. Annyira köszönöm- mondta és szorosan megölelt. A fiúk kissé unottan nézték a kislányos kitörésünket. Majd azt láttam, ahogy Niall megöleli a mellette lévő Harryt.
- Jaj Harry én annyira szeretlek. Te vagy a legjobb barátom.
- Niall nekem is te vagy a legjobb barátom, köszönöm mindent amit értem tettél. –a fiúk nem röhögtek, komolyak maradtak, mi Cam-mel viszont elég szórakoztatónak találtuk a helyzetet. Louis és Liam is elkezdték ölelgetni egymást és hasonlókat mondtak, mint Harry és Niall. Mi közben Cam-mel már rég elengedtük egymást és figyeltük a fiúk műsorát, akik még mindig ölelgették a mellettük lévő társaikat.
- Hé fiúk ez nem ér, én mindegyikőtöket szeretem, engem mégse ölel meg senki. Egyedül érzem magam. –duzzogott Zayn. - Áh Bell- nézett rám- Ölelj meg- ahogy kimondta, meg is ölelt. Először furán néztem rá, de viszonoztam az ölelését.
- Most Cam maradt egyedül- jegyeztem meg, amikor a zavartan üldögélő barátnőmre pillantottam.
- Azért ezt nem hagyhatjuk, gyere te is ide hozzánk- mondta Zayn és őt is átölelte.
- Fiúk ti nem vagytok normálisak- mondtam nevetve, mikor mindenki elengedte a másikat. - De jó értelembe mondom, jó hogy ilyen dilisek vagytok.
- Tudjuk, hogy azok vagyok- vonta meg a vállát Harry- Hát ezek vagyunk mi.
- Őszintén megmondva kellemesen csalódtam bennetek. Ezt mondtam Zayn-nek is. Nem hittem, volna, hogy ilyen jó fejek vagytok. Hibáztam azzal, hogy előítéletes voltam, ezért szégyellem is magad.
- Ugyan Bell, az emberek tévednek, de örülünk, hogy legalább kellemesen csalódtál bennünk. –mondta Louis.
- Fiúk, kérhetnék valamit?- kezdte Cam
- Mond. - válaszolt Niall.
- Nem énekelnétek valamit?
- Miért is ne? A Kiss you jó lesz? Most hirtelen ez jutott az eszembe.
- Persze. - mondta vidáman Cam.
- Ezt én is ismerem- szóltam bele én is, mire mindenki furán nézett rám. – Említettem már, hogy egy fan a legjobb barátnőm? Az olyan számotokat, amihez klip is van, nagyjából ismerem.
- Mondtam én, a végén még kiderül, hogy Bell is rajongó, csak próbálja titkolni- mondta Zayn nevetve. - Na de kezdjük is. Bell szeretnéd kezdeni? Tudom én, hogy tudod a szöveget- incselkedett tovább velem Zayn.
- Jó na bevallom a refrént tudom, de csak azt.
- Tudtam én- mondta elégedett arccal Zayn, majd elkezdte énekelni az első sorokat. Még én is élveztem a zenét, és a refrént együtt énekeltem velük.
Miután befejeztük a Kiss you éneklését, elővettem a telefonom,hogy megnézzem mennyi az idő, közben Cam még tovább beszélgetett a fiúkkal.
-Cam most már lassan indulnunk kellene. - mondtam, és láttam, ahogy Cam arca kicsit elkomorodik,de egy erőltetett mosollyal próbálta leplezni azt.
- Renden van, ha mennetek kell akkor elkísérünk titeket a hotelig. - mondta Louis vidáman, és már fel is pattant magával húzva Cam-et is. Így ők már ketten el is indultak mi meg néztünk utánuk. – Nem jösztök? - kérdezte Louis.
Erre a fiúkkal felpattantunk, és elindultunk "haza". Az úton is sokat beszélgettünk a srácokkal, nagyon jó fejek, bár Liam nem sokszor szólalt meg. Amikor megérkeztünk a hotelhez, még álltunk pár percet a bejárat előtt, és tovább beszélgettünk.
- Köszönöm, hogy eljöttetek. - néztem a fiúkra. –És főleg neked Zayn, hogy elhoztad őket. - láttam a fiúk arcán a mosolyt, de főleg Zayn-en. Búcsúzásképp meg is öleltem őket, bár még magamat is megleptem a közvetlenségemmel (nem szoktam csak úgy ölelgetni fiúkat).
- Nagyon szívesen. Örülök, hogy segíthettem. - mondta Zayn egy nagy mosoly kíséretében.
- Örülök, hogy megismerhettelek személyesen is titeket. - mondta Cam, és ő is megölelte a fiúkat.
-Mi is örülünk, hogy megismerhettünk titeket. Remélem jól éreztétek magatokat, és még találkozunk. - mondta Harry, és ránk kacsintott. - Sziasztok. - mondta az 5 fiú egyszerre, és elmentek.
Cammel felsiettünk a szülei szobájába, köszöntünk nekik, aztán rohantunk a mi szobánkba, ahol Cam egyből a nyakamba ugrott és sikítozott egy sort. Nagyon örülök, hogy ennyire jó meglepetést tudtam neki szerezni. Miután teljesen kiörömködte magát, és leszállt rólam, felvettük a pizsieinket, és mentünk lefeküdni. Leoltottam a lámpát mikor már Cam az ágyban volt, és én is bebújtam a pihe-puha ágyamba. Így visszagondolva a mai napra egész hihetetlen, hogy éppen én találkozom Zayn Malikkal egy múzeumban. És ő pedig szervez nekem egy találkozót a banda többi tagjával, azért, hogy Camnek meglepetést szerezzek. Ez olyan hihetetlen. Ilyen gondolatokkal a fejemben aludtam el.